Az orosz-ukrán háború során gyakran foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy mi történne abban az esetben, ha valamelyik ország vezetője merénylet áldozata lenne. Vologyimir Zelenszkij ukrán elnököt nemrég arról kérdezték, hogy aggódik-e amiatt, hogy az oroszok többször megpróbáltak végezni vele, és a jövőben sem fognak felhagyni ezzel.
A háború sújtotta ország vezetője azt válaszolta a feltett kérdésre, hogy nem engedheti meg magának, hogy folyton ezen gondolkodjon.
„Ha egyfolytában ezen gondolkodnék, egyszerűen bezárkóznék, nagyon hasonlóan Putyinhoz, aki nem hagyja el a bunkerét. Természetesen a testőreim odafigyelnek arra, hogy ezt megakadályozzák, hiszen ez az ő feladatuk. Ezért én nem gondolkodom ezen.” – válaszolta Zelenszkij a CNN-nek.
Harc a túlélésért
Bár az ukrán elnök érthető módon nem szívesen gondolkodik ezen a kérdésen, támogatói mégsem engedhetik meg maguknak, hogy figyelmen kívül hagyják.
Néhány héttel a háború kezdete után Mihail Podoljak, Zelenszkij egyik vezető tanácsadója nyilvánosságra hozta, hogy legalább egy tucatnyi merényletet próbáltak már elkövetni orosz bérgyilkosok, köztük csecsenek és Wagner zsoldosok, akik ehhez megpróbáltak betörni Kijev szigorúan őrzött kormányzati negyedébe.
Maga Zelenszkij állítólag nem sokkal az invázió után azzal nyitotta meg online meetingjét az amerikai szenátorokkal, hogy ez lehet az utolsó alkalom, hogy élve látják őt. Nyilvánvaló, hogy a kockázatok most kisebbek, mint a háború első kaotikus heteiben, amikor az orosz tankok az ukrán főváros felé tartottak, és csak kevesen gondolták, hogy a megtámadott ország eddig fogja bírni. Azonban az elnök támogatói között senki sem gondolja azt, hogy a veszély már megszűnt volna.
Az életét fenyegető veszély miatt Zelenszkij tengerentúli látogatásait a legnagyobb titokban tervezi. Az ukrán tisztviselők között tavaly februárban nagy port kavart, hogy kiszivárgott a hír egy tervezett brüsszeli látogatásról három nappal a várható érkezése előtt. Nyilvánvalóan ezzel veszélybe került az útja, és egyúttal az élete is. Hasonlóképpen a bolgár kormány is attól tartott, hogy a múlt hónapban lemondhatják az az országba tervezett útját, miután néhány részlet jelent meg róla a sajtóban.
Milyen mértékben változna meg a háború menete?
A történelem is adhat némi választ arra, hogy jobban megvizsgáljuk ezt. Olvassuk csak el Benjamin Jones és Benjamin Olken tudósok által írt, adatokkal alátámasztott tanulmányt. Ez az 1875 és 2004 között történt, nemzeti vezetők ellen elkövetett 59 merényletnek az intézményekre és a háborúkra gyakorolt hatásáról szól, amelyben érdekes következtetéseket olvashatunk.
„Az autokraták elleni merényletek jelentős változásokat eredményeznek az ország intézményeiben, míg a demokraták elleni merényletek nem.” – állapították meg.
Most térjünk át Benjamin Disraeli brit miniszterelnök kijelentésére, miszerint: a merényletek soha nem változtatták meg a világ történelmét. Ezt azután mondta, miután 1865-ben Abraham Lincoln amerikai elnököt meggyilkolták. Disraelinek abban igaza volt, hogy az eseménynek valóban nem sok hatása volt arra, hogy visszafordítsa a kormányzat már korábban elkezdett reformjait.
Ezen gondolatmenetben tovább haladva, Julius Caesar gyilkosai sem érték el céljukat, hogy megmentsék a diktatúrától a halálra ítélt Római Köztársaságot. Ehelyett csak a polgárháborúkhoz járultak hozzá, amelyek felgyorsították az elkerülhetetlennek tűnő átmenetet a császári rendszerbe.
Ukrajna helyzete természetesen különleges. Demokratikus intézményeivel messze van a Római Köztársaságtól, amelynek napjai szinte biztosan meg voltak számlálva.
Egyesek úgy vélik, hogy az invázió akaratlanul is hozzájárult az ukrán nemzetiség új, erős érzésének kialakulásához. Ezen pedig az ország elnökének meggyilkolása nem változtatna, ugyanúgy folytatnák a harcot, ahogyan most.
Zelenszkij halálának hatása a nyugati vezetőkre
A leggyengébb láncszemet nem Ukrajnában kell keresni, hanem az ország szövetségesei között.
Az ukránok objektívek az elnökük iránt, dicsérik jó háborús vezetéséért, egyben kritizálják is elkövetett hibáiért. Például azért, mert nem készült fel jobban egy olyan invázióra, amelyet ő maga valószínűtlennek tartott. Azonban az építő jellegű kritikákkal szemben tanúsított durva modora, valamint azon hajlama, hogy másokat okol a hibákért, mind a háború előtt már kibontakozott.
A nemzetközi médiát ezzel szemben elvarázsolta Zelenszkij karizmatikus vonzereje, és a gondolat, hogy úgy száll szembe Oroszországgal, ahogy Dávid tette Góliáttal. Az ő halála valószínűleg sokakat megdöbbenten és bizonytalanul hagyna a nyugati vezetők közül. A részükről ezen esemény bekövetkezte nagyobb gondolkodásra késztetné őket az Oroszországgal való béketárgyalásokra vagy a kompromisszumra. Ugyanakkor Ukrajnában kevesen kételkednek abban, hogy más, ugyanolyan méltó vezető is felnőhetne a gigászi feladathoz, ahogyan azt Zelenszkij is tette.
