A biztonságpolitika világában minden reális eshetőségre léteznek előre lefektetett protokollok és tervek. Így van ez az atomháborúval is, melynek kitörése esetén egy különleges repülő irányítási központ kerülne a főszerepbe, melyet az amerikaiak még a hidegháborúban fejlesztettek ki.
Az Egyesült Államok hadseregének flottájában prominens helyet foglalnak el a Boeing E-4B gépek, melyeket „világvége repülőgépeknek” is neveznek. Ezek a mobil parancsnoki központok mindig készen állnak egy esetleges atomháború kitörésére. A hidegháborúban a nukleáris sugárzással szembeni ellenállása volt a legfontosabb tulajdonsága, de idővel rájöttek, hogy továbbfejlesztve tökéletes politikai Noé bárkája építhető belőle.
A repülőgépeket hivatalosan National Airborne Operations Center (NAOC) néven ismerik, és technikailag ezek átépített Boeing 747-200 típusú gépek. A legprofibb kommunikációs berendezésekkel vannak felszerelve, hiszen elsődleges célja, hogy mozgó kommunikációs központként szolgáljon a hadsereg vagy a politikai vezetés számára.
Az idők során jelentősen kibővült a gépek funkcionalitása, mára kb. 450 négyzetméter irodaterület is helyet kapott benne, amelyben konferenciatermek, sajtóközpont, és alkalmi ágyak találhatóak. Az E-4B gépek akár napokig is képesek a levegőben maradni, és onnan tartani a kapcsolatot a földi támaszpontokkal.
A nukleáris háborúra való felkészülés jegyében a gépek elektromágneses lökéshullámok elleni védelemmel is rendelkeznek, azaz elméletben közvetlenül a nukleáris robbanások környékén is üzembiztosan tudnak repülni. A pilótafülke speciális felszereléssel van ellátva, hogy megvédje a pilótákat az ilyen robbanások okozta vakság ellen.
Átlagemberként elképzelhetetlennek hathat, de a gépeket az év minden napján készenlétben tartják, akkor is, amikor látszólag semmi esélye egy komoly krízis kitörésének. Ezt Mike Shirley alezredes így foglalta össze: „Ez a repülőgép soha nem áll le. A hét minden napján, 24 órában, 365 napban dolgoznak körülötte az emberek, akik gondoskodnak arról, hogy a 42 különböző kommunikációs rendszer készen álljon, ha csatlakoztatni kell, és folyamatosan karbantartják.”
Minden repülőgépen egy 65 fős legénység dolgozik, és a fedélzeten tartózkodók bármilyen kommunikációs eszközhöz hozzáférnek, beleértve a telefonvonalakat, rádió és televízió adókat, és az internetet is, hogy biztosítsák, hogy a VIP személyek kapcsolatban maradhassanak bárkivel, akivel szükséges. A gép fontos szerepet játszik abban, hogy az USA légiereje folyamatosan készenlétben tudjon lenni, és garantálni tudja a legfőbb vezetők fizikai védelmét is.
Az E-4B-k eredetileg 1973-ban álltak szolgálatba, majd az évek során folyamatosan fejlesztették őket. 2005-ben egy kétmilliárd dolláros program keretében jelentős modernizáción estek át, ráadásul a gép karbantartási költsége óránként további 160 ezer dollárba került. A folyamatos fejlesztések ellenére a gépek már jelentősen túllépték az eredetileg tervezett élettartamukat.
Jelenleg Survivable Airborne Operations Center (SAOC) néven zajlik egy program, melynek célja az E-4B-k kiváltása lenne, de ez a program még csak fejlesztési stádiumban van, és kérdéses, hogy elkészül-e az E-4B-k szolgálati idejének lejárta előtt. A hírek szerint a fejlesztés büdzséje a várható határidőkkel együtt folyamatosan növekszik, de az amerikai védelmi minisztériumnak esze ágában sincs kompromisszumokkal csökkenteni az USA védelmi képességeit.
Érdekelhet még:
Hungarian