Műanyagból a biológiailag lebomló selyem? Miért ne

2024.02.22.
Olvasási idő: 3 perc

Az amerikai Rensselaer Polytechnic Institute (RPI) kutatócsoportja forradalmi felfedezést tett: egy olyan eljárást fejlesztett ki, amely nemcsak a műanyaghulladék problémáját oldja meg, hanem új, fenntarthatóbb anyagok felé is utat nyit. A PET műanyagot megemészteni képes baktériumok segítségével a tudósok megtalálták a módját annak, hogy a hulladékot gyorsan biológiailag lebomló selyemmé alakítsák át, amelyet a pókselyem rugalmassága és hajlékonysága ihletett.

A megoldásra sürgősen szükség van

Évente több százmillió tonna műanyagot állítanak elő, amelynek nagy részét nem hasznosítják újra. Az egyszer használatos élelmiszer-tartályokban gyakran megtalálható PET műanyag gyakran a hulladéklerakókban vagy a környezetben végzi, ahol mikroműanyag-részecskékké bomolhat, és a legváratlanabb helyekre kerülhet, a zöldségektől az anyai méhlepényig, a felhőktől az emberi szívig.

Az új műanyag előállítása nemcsak hatalmas szén-dioxid-kibocsátással jár, hanem hozzájárul a hulladék felhalmozódásához is, és sok országban semmi jele annak, hogy ez a mennyiség csökkenne.

Az új RPI technológia

Az RPI kutatói a pseudomonas aeruginosa baktériumra kezdtek el fókuszálni. Olyan baktériumról van szó, amely a természetben képes a polietilén fogyasztására. Génszerkesztés révén úgy módosították ezeket a mikroorganizmusokat, hogy selyemszerű anyagot állítsanak elő, a selyemben található fehérjéhez hasonló aminosav-sorozat beillesztésével.

Az alkalmazott eljárás a sörgyártás során alkalmazott erjesztéshez hasonlítható. Ebben az esetben a kutatók a mikrobákat cukor helyett a műanyaghulladék „előemésztett” formájával etetik, és így alakítják át új anyaggá.

„A pókselyem a természet kevlárja. (A kevlár egy szintetikus aramidszál, amelyet Stephanie Kwolek, a DuPont® kutatója talált fel 1965-ben. Fő jellemzője a nagy mechanikai ellenállás a húzással szemben, olyannyira, hogy azonos tömeg mellett 5-ször ellenállóbb, mint az acél.) Majdnem olyan erős lehet, mint az acél feszültség alatt. Ugyanakkor hatszor kisebb a sűrűsége, mint az acélé, ezért nagyon könnyű. Mivel bioműanyag, rugalmas, ellenálló, nem mérgező és biológiailag lebomló” – közölte a kutatással kapcsolatban Helen Zha, Ph.D., a Rensselaer Polytechnic Institute vegyészmérnöki és biológiai mérnöki tanszékének adjunktusa.

Az eljárásból nyert első termék

A biológiailag lebomló selyemben rejlő lehetőségek

A selyem kiválasztását annak egyedülálló tulajdonságai indokolták: erős, könnyű és természetesen biológiailag lebomló. Ez az anyag sok szempontból úgy működhet, mint az általunk megszokott műanyag, azzal a további előnnyel, hogy különleges kezelés nélkül, természetes módon lebomlik. A természetes selymet már számos területen alkalmazzák, de a hagyományos előállítási folyamat nem fenntartható.

A selyem műanyaghulladékból történő előállítása lehetővé tenné ennek az anyagnak a szélesebb körű felhasználását olyan területeken, ahol jelenleg nem újrahasznosítható műanyagot használnak. Ezen felül a génszerkesztés alkalmazásával lehetőség nyílik az anyag testreszabására, a különböző pókok által termelt különböző selyemtípusokból merítve ihletet. Ez az innováció azt mutatja, hogy a műanyaghulladék problémájának megoldása olyan hasznos anyagok előállításával biztosítható, amelyek hosszú távon nem szennyezik a bolygót.

Műanyagból készült selyem: jövőbeli kilátások

Bár a projekt még korai stádiumban van, az ötlet, hogy a baktériumok a műanyaghulladékot értékes anyaggá alakíthatják, bizonyított és sikeres. Az RPI csapata azon dolgozik, hogy a folyamatot még hatékonyabbá tegye. A cél? Javítani a „bakteriális selyem” hozamát, hogy a termelés kereskedelmi szempontból is életképessé váljon.

Az alulról jövő megközelítés átalakíthatja az anyaggyártásról való gondolkodásunkat, a nagy vegyi üzemek helyett természetesebb és fenntarthatóbb folyamatokat alkalmazva. Fontos lépés egy olyan jövő felé, ahol a mindennapi életünkhöz szükséges anyagokat fenntartható módon, bolygónk egészségének veszélyeztetése nélkül állítjuk elő.

katilan

Kereskedelmi akadémián végeztem, eredetileg könyveléssel, banki vagy biztosítási területen képzeltem el a jövőmet. Az élet azonban más irányba vitt: első munkahelyem egy nyomda volt, ahol ugyan könyvelőként kezdtem, de idővel teljesen más területre sodródtam. A grafikai munka és az újságírás váltak a fő tevékenységi köreimmé. Azóta számos kiadvány, könyv és folyóirat szerkesztésében vettem részt, híroldalaknak és nyomtatott sajtónak is rendszeresen írtam. Emellett a művészetek és a kultúra világa is fontos része lett az életemnek, dolgoztam kulturális szervezőként, és az irodalom területén is aktív vagyok. Az utóbbi években egyre többféle témával kezdtem el foglalkozni: közéleti, gazdasági, politikai és technológiai területeken is írok. Újabban a kriptovaluták világa is érdekel, ismerkedem ezzel a területtel, és ebben a témában is készítek írásokat. Törekszem arra, hogy a sokszínű érdeklődésemet közérthetően és értékesen adjam vissza az olvasóknak.

Legfrissebb hírek

innováció

Civilizációk átka: Miért fullad ki minden aranykor?

A történelem során számos város és nemzet csillaga korán leáldozott, hiába voltak az innováció fénypontjai. Miért nem sikerül egyetlen helynek sem fenntartania hosszú távon kiemelkedő szerepét? Vajon valaha is sikerül kitörni Cardwell
arcfelismerés

Arcod a belépőd – de milyen árat fizetsz érte?

Hamarosan papíralapú beszállókártya és útlevél nélkül utazhatunk, hiszen az arcfelismerésnek hála, nem lesz többé szükség semmilyen dokumentumra. De mi jön ezután: kényelmes utazás vagy totális megfigyelés? Digitális útlevél, az arcod mint belépő

A Fehér Házban már a repülő autók és a Jetson család a téma

Donald Trump június 6-án rendeletet írt alá a repülő autók fejlesztésének megkezdéséről és a szabályozásuk enyhítéséről. Az amerikai elnök pénteken az amerikai drónfejlesztéssel és a szuperszonikus repülési technológiával kapcsolatos törvényeket írt alá,

Hová tűntek a dolgozó fiatalok Magyarországon?

Egyre gyakrabban merül fel a kérdés, miért tűnik úgy, hogy a fiatal felnőttek közül egyre kevesebben dolgoznak teljes állásban, mégis látszólag megvan mindenük? A jelenség nemcsak szociológiai, hanem generációs, pszichológiai és kulturális
hu_HUHungarian