Ahogy az ember egyre nagyobb teret foglal el a természetből, a két világ – a vad és az épített – lassan összeér. Városaink nem pusztán betonrengetegek: sok faj számára új, élhető közeggé válnak. Sőt, vannak állatok, amelyek nemcsak túlélnek ezekben a mesterséges terekben, hanem alkalmazkodnak is – sőt, szociálisabbak lesznek, mint valaha.
Egy friss kutatás most épp a gyíkokról derítette ki ezt a meglepő dolgot.
A gyíkok – ha városban élnek – nem kerülik egymást, hanem összebarátkoznak
A közönséges fali gyíkot (Podarcis muralis) régóta ismerjük mint meglehetősen territoriális állatot: ha teheti, kerüli fajtársait, saját területet véd, és nem igazán barátkozós típus. Egy új viselkedéskutatás azonban megmutatta, hogy ha ez a gyík városi környezetben él, meglepően közösségivé válik. Nemcsak több kapcsolatot alakít ki, hanem erősebb kötődéseket is – és sokkal gyakrabban fordul elő, hogy csoportosan figyelik meg őket, mint a vidéki, természetes élőhelyeiken.
Ez a változás nem egyedi eset, hanem rendszerszintű: a kutatók szociális hálózatok elemzésével térképezték fel, milyen viszonyban vannak egymással a gyíkok – és az derült ki, hogy a városi példányok jóval aktívabban kapcsolódnak egymáshoz.
A beton is összehozhat
A jelenség egyik kulcsa maga a városi környezet szerkezete lehet. A zárt felületek, kevés búvóhely, és az egyenetlenül eloszló erőforrások – például napfényes helyek, élelem – összeterelik az állatokat, akik így kénytelenek egymást elviselni. Ez az újfajta közelség azonban úgy tűnik, toleránsabb viselkedéshez vezet.
A kutatók szerint ez nem puszta érdekesség. Az, hogy egy faj képes új szociális stratégiákat kialakítani, döntő lehet a városi túlélés szempontjából. Aki nem alkalmazkodik, kiszorul – de aki megtanul együtt élni másokkal, akár ki is virágozhat egy betonfal tövében.
A tanulmányt a Bielefeldi Egyetem biológiai karán dolgozó kutatócsoport vezette, akik Horvátországban figyelték meg a gyíkpopulációkat – városi és vidéki helyszíneken egyaránt.
A projekt az egyetem egyik multidiszciplináris kutatási központjához, az NC³ konzorciumhoz (Niche Choice, Niche Conformance, Niche Construction) kapcsolódik, amely azt vizsgálja, hogyan alakítják az állatok az ökológiai fülkéiket, és miként reagálnak a környezetváltozásokra.
A kutatók szerint az ilyen viselkedésformák azt is mutatják, hogy egyes fajok képesek újraértelmezni saját ökológiai szerepüket az ember alkotta környezetben.
A vezető kutató, Avery Maune így foglalta össze az eredményeket:
Megfigyeléseink szerint a városokban élő fali gyíkok sokkal több társas érintkezést alakítanak ki, és jóval erősebb kötelékeket fejlesztenek, mint a természetes élőhelyeken élő példányok. Ez különösen érdekes, mert ez a faj egyébként jellemzően kerülni szokta egymást.
Szociális alkalmazkodás = túlélési stratégia?
A tanulmány újabb példája annak, hogy az urbanizáció nem feltétlenül elidegenítő vagy pusztító jelenség az állatvilág számára – bizonyos fajok számára új lehetőségeket is nyithat. A gyíkok példája azt mutatja, hogy a város nemcsak elválaszt, hanem össze is hozhat.
Egy-egy betontömb tövében éppúgy megszülethetnek a kapcsolatok, mint egy faágon – csak máshogyan.
És ha ez így van, talán érdemes lenne újraértelmezni, mit is jelent a városi természet. Nem steril, nem mesterséges – hanem valami új, afféle „organikus urbanizmus”, ahol az élet megtalálja az utat. Még akkor is, ha pikkelyes, hosszú farkú, és általában kerüli a társaságot.
