Bár a gízai nagy piramis hatalmas mérete lenyűgöző, meglepően kevés tárgyi lelet került elő belőle. Mindössze három olyan tárgy ismert, amelyet a piramis belsejéből sikerült megmenteni, és ezek máig rejtélyek övezik.
Az egyiptomi mítoszok világába kalauzolva, a gízai piramisegyüttes legismertebb és Egyiptom legnagyobb piramisa a nagy piramis. Ezt az ókori világ hét csodája közül a legrégebbit a negyedik dinasztia második fáraója, Hufu építtette, és nagy része mindmáig épen maradt.
Ennek ellenére számos megválaszolatlan kérdés övezi a piramist, különösen azt, miért csupán három tárgyat sikerült felfedezni benne. Ez azért is meglepő a tudósok számára, mert a piramis hatalmas: eredetileg 146,6 méter magas volt, alapja pedig körülbelül 230 méter oldalhosszúságú.
Amikor lelkes történészek és régészek beléptek a belsejébe, remélhették, hogy történelmi jelentőségű leletek tárulnak majd eléjük. Azonban mindeddig csupán három konkrét tárgyra bukkantak – amelyek maguk is rejtélyesek.
A Dixon-leletek: három különös tárgy
Ezeket a tárgyakat először 1872-ben fedezte fel a gízai nagy piramis „királynői kamrájában” egy brit felfedező, Waynman Dixon. A leletek egy kőgolyóból, egy rézből készült kampó alakú tárgyból és egy fából készült rúd- vagy töredékdarabból álltak, amelyek később „Dixon-leletekként” váltak ismertté.
A golyót és a kampót a British Museum gyűjteményébe adták, ám a fa töredék évtizedeken át eltűnt. A fa töredék sorsa csak 2019-ben derült ki, amikor az Aberdeen Egyetem egyik kurátori asszisztense, Abeer Eladany megtalálta azt az egyetem egy másik gyűjteményének tárgyai között.
Eladany, aki tapasztalt régész, egyiptomi ásatásokon is dolgozott, azonnal felismerte a kis fa töredék jelentőségét. A tárgy ekkorra már régésztöbb darabra tört, de egyértelműen a piramisból származott.
Mire szolgálhattak ezek a tárgyak?
Amikor Dixon először felfedezte a tárgyakat, a brit The Graphic újság 1872 decemberében azt írta, hogy valószínűleg „mérőeszközök” lehettek, amelyeket a piramis építői használtak. A golyót egy kalapácshoz, míg a rudat és a kampót más szerszámokhoz hasonlították.
„Az a helyzet, amelyben megtalálták őket, azt mutatja, hogy az építkezés korai szakaszában hagyhatták ott őket, miközben a munka folyt” – állította az újság.
Más vélemények szerint azonban a tárgyakat szándékosan helyezték el, hasonlóan ahhoz, ahogy az Újbirodalom idején az uralkodók régiségeket helyeztek el sírjukban, hogy a múlt folytatójaként tüntessék fel magukat.
Az Aberdeen Egyetem szerint a faanyag kormeghatározása a Kr. e. 3341–3094 közötti időszakra tehető – ez mintegy 500 évvel megelőzi a Hufu fáraó uralkodásához kötött történelmi adatokat, amelyek szerint a nagy piramis Kr. e. 2580–2560 között épült.
Ez azt sugallja, hogy – bármire is szolgáltak – a Dixon-leletek eredetileg a nagy piramis építésével kapcsolatosak, és nem későbbi tárgyak, amelyeket a kamrák feltárói hagytak hátra.
Neil Curtis, az Aberdeen Egyetem Múzeumának és Különleges Gyűjteményeinek vezetője végül így nyilatkozott: „A tudósokra vár a feladat, hogy vitassák, mire szolgálhattak ezek a tárgyak. […] Ez a felfedezés bizonyosan újraéleszti az érdeklődést a Dixon-leletek iránt, és segíthet megvilágítani a nagy piramis titkait.”
Érdekelhet még:
