Dr. Simon Goddek holland biotechnológus, aki egyetemi kutatói pályáját, majd az aktív közéleti szereplést is hátrahagyva döntött úgy, hogy új életet kezd a brazil dzsungel mélyén. A világjárvány évei alatt megingott a hite a nyugati rendszerek stabilitásában, és egyre inkább úgy érezte, hogy a valódi biztonság nem kívülről érkezik, hanem belül épül fel. Elhatározta, hogy megteremti a saját, önálló rendszerét – egy olyan életformát, amely akkor is működik, ha a külvilág nem. Mára működő, önfenntartó birtoka van, ahol a megtermelt élelem, a saját víz- és áramellátás, a tudatos eszközhasználat és a közösségi kapcsolatok egy teljes rendszert alkotnak.
Tapasztalatait nyolc alappillér köré szervezve osztja meg – nem azért, hogy megmondja, másnak hogyan kellene élnie, hanem hogy megmutassa, ő hogyan talált választ a saját kérdéseire. Nem tanácsokat ad, hanem példát állít: azt az utat mutatja be, amely számára működőképesnek bizonyult, hátha mások is felismernek benne valamit a saját keresésükből.
Az önellátó élet nyolc alapköve Goddek szerint
-
Élelmiszer – a biztonság első rétege
Goddek életformájának egyik alapja a saját élelmiszer megtermelése. Birtokán kertet alakított ki, ahol zöldséget, gyümölcsöt, fűszernövényeket termeszt – mindezt külső segítség vagy kereskedelmi lánc nélkül. Számára az élelem nemcsak fizikai szükséglet, hanem a szabadság egyik szimbóluma is: ha nem kell mástól függenie az étkezésben, azzal egy alapvető kiszolgáltatottságot tud felszámolni. Az önálló élelmiszertermelés egyszerre jelent gondoskodást, biztonságot és a természetes ritmushoz való visszatalálást.
-
Víz – a függetlenség csendes feltétele
Az önfenntartás egyik legcsendesebb, de legfontosabb tényezője a víz. Goddek nem számít közüzemi ellátásra: saját esővízgyűjtő rendszert alakított ki, amelyből szűréssel nyer iható vizet. Ez nemcsak praktikus megoldás, hanem biztonsági tartalék is egy kiszámíthatatlan világban. A saját vízforrás lehetővé teszi számára, hogy valóban zárt, működő rendszert építsen – amely nem áll le, ha a külvilág rendszerei meginognak.
-
Energia – napfényből önállóság
A trópusi környezet előnyeit kihasználva Goddek napenergiával biztosítja az áramot. A napelemek és akkumulátorok révén hűtő, világítás, sőt még internetkapcsolat is működik, minden külső hálózattól függetlenül. Az energiafüggetlenség nemcsak kényelmet jelent, hanem valós biztonságot is: ha minden más elérhetetlenné válik, ő akkor is működő rendszert tud fenntartani – saját erőből.
-
Közösség – az emberi kapcsolat mint túlélési stratégia
Goddek számára a közösség nem csupán társasági eseményekről szól, hanem a túlélés egyik alapvető pillére. A brazil dzsungelben élve tudatosan építette ki kapcsolatait a helyi lakosokkal, akikkel kölcsönösen támogatják egymást. Ez a közösségi hálózat lehetővé teszi az erőforrások megosztását, a tudás átadását és a közös problémamegoldást. Az emberi kapcsolatok ilyen formája nemcsak a mindennapi életet teszi gazdagabbá, hanem válsághelyzetekben is pótolhatatlan támaszt nyújt.
-
Komposztálás – a természetes körforgás újraértelmezése
A komposztálás Goddek életében nem csupán a hulladékkezelés egy formája, hanem a természetes körforgás tudatos alkalmazása. Az élelmiszer-maradékokat és a szerves anyagokat komposztálva tápanyagban gazdag talajt hoz létre, amely elősegíti a növények egészséges növekedését. Ez a folyamat nemcsak a terméshozamot növeli, hanem csökkenti a külső inputok szükségességét is. A komposztálás révén Goddek egy önfenntartó rendszert alakított ki, amelyben a hulladék értékes erőforrássá válik.
-
A hely szelleme – tudatos visszavonulás
A helyszínválasztás kulcskérdés volt Simon Goddek számára. Brazília dzsungelében nem a magányt, hanem a természet közelségét és a távolság védelmét kereste. Egy olyan környezetet választott, ahol az ember nemcsak túlél, hanem létezni is megtanul – más ritmusban, más törvényszerűségek szerint. A városi rendszerek kényelme helyett a természeti környezet nyújtotta stabilitást választotta, ahol az élet kevésbé kiszámítható, mégis organikusabb, emberibb mederbe terelhető.
-
Tudás – amit nem tudsz, azt nem tudod használni
Goddek nem egy előre csomagolt túlélőcsomaggal indult neki ennek az életformának. A tudást lépésről lépésre szerezte meg: megtanult kertészkedni, esővizet szűrni, napelemes rendszert telepíteni. Ezek nem csupán hasznos készségek, hanem az önrendelkezés alapelemei. A tudás ebben a közegben nem elmélet, hanem napi gyakorlat – és ennek az önképzésnek minden eredménye ott látható a működő rendszerében.
-
Eszközök – kevés, de elég
Bár Goddek életformája a természetközeliségről szól, nem zárja ki a technológiát – csupán átgondoltan válogatja meg, mire van valóban szüksége. Az alapvető szerszámok, egy vízszűrő rendszer, napelemek, egy egyszerű laptop – ennyi elég ahhoz, hogy fenntartson egy működő, autonóm világot. Nem a felszerelés mennyisége számít, hanem az, hogy valóban hozzátesz-e az önállósághoz. Ez az eszközhasználat nem túlélési mániát tükröz, hanem tudatos egyszerűséget.
De Goddek története nemcsak a gyakorlati rendszerről szól…
Goddek nem készít túlélői kézikönyvet, és nem is tekinti magát példaképnek. Mégis: amit létrehozott, sokak számára mutat utat egy kiszámíthatatlan világban. Az általa megosztott nyolc pillér nem egy menekülési útvonal, hanem egy másfajta gondolkodás térképe. A rendszerfüggetlenség, az önállóság és a természetes életforma iránt érdeklődők számára rendszeresen tesz közzé írásokat, tapasztalatokat – miközben ő maga tovább tanulja, hogyan lehet élni nemcsak túlélni. Mert ahogy írja: a cél nem a világ elhagyása, hanem egy olyan világ létrehozása, ahol újra értelmet nyer a jelenlét.
Hungarian