Grönland története időről időre visszatér a világpolitika látóterébe, mintha a hatalmas, ritkán lakott sziget mindig is több lett volna egyszerű földrajzi térnél. Egykor vikingek érkeztek ide, új nevet adtak neki, majd évszázadokkal később nyomtalanul eltűntek. Most, több mint ezer évvel később, ismét nagyhatalmi érdeklődés középpontjába került: az Egyesült Államok elnöke nyíltan beszél Grönland megszerzésének lehetőségéről.
A történelem és a jelen különös módon rímel egymásra. Ami egykor felfedezésnek és letelepedésnek indult, ma diplomáciai tárgyalások, stratégiai számítások és megosztott közvélemény formájában jelenik meg. Grönland múltja mozgalmas volt, és a jelek szerint a jelenben is a nemzetközi politikai mozgások egyik színterévé vált.
Grönland a történelem és a geopolitika metszéspontján
A vikingek a 10. század végén jelentek meg Grönlandon. Erik the Red száműzetésből érkezett a szigetre, miután Izlandról is el kellett hagynia lakóhelyét. Telepeseket toborzott, hajókat indított, és létrejöttek az első állandó európai közösségek a sziget délnyugati partvidékén. Ezek nem átmeneti táborok voltak: földműveléssel, állattartással és kereskedelemmel foglalkozó települések jöttek létre, amelyek évszázadokon át fennmaradtak.
A grönlandi viking közösségek kapcsolatban álltak Európával, elefántcsontot és más nyersanyagokat exportáltak. A települések fennmaradása nagymértékben függött ezektől a külső kapcsolatoktól, így amikor a kereskedelmi hálózatok meggyengültek, a grönlandi közösségek mozgástere is beszűkült. A sziget zord adottságai azonban folyamatos alkalmazkodásra kényszerítették őket. A klíma lehűlése, a tengerszint változása és a jégviszonyok romlása fokozatosan szűkítette a mezőgazdasági lehetőségeket és a tengeri összeköttetéseket. A kereskedelmi útvonalak bizonytalanabbá váltak, a közösségek elszigetelődtek.
A 15. század környékére a viking települések eltűntek Grönlandról. A modern kutatások szerint nem egyetlen ok vezetett a feladásukhoz, hanem több tényező együttese: a környezeti változások, a gazdasági kapcsolatok megszakadása és a túléléshez szükséges erőforrások fokozatos kimerülése. A sziget ezt követően hosszú időre kikerült az európai politikai gondolkodás középpontjából.
Grönland visszatérése a nagyhatalmi térbe
A 21. században Grönland újra stratégiai jelentőséget kapott. Az északi hajózási útvonalak megnyílása, a ritkaföldfém-készletek és a katonai jelenlét szempontjai egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a sziget ismét megjelent a nagyhatalmi tervezésben. Az Egyesült Államok érdeklődése nem új keletű, ám az elmúlt hetekben a kérdés nyílt politikai formát öltött.
Donald Trump amerikai elnök többször is kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak érdeke lenne Grönland megszerzése. Ennek nyomán Washingtonban magas szintű diplomáciai egyeztetések zajlottak, ahol az amerikai külügyminiszter és az alelnök dán és grönlandi vezetőkkel találkozott. A tárgyalások a beszámolók szerint feszült hangulatban zajlottak, és nem vezettek közeledéshez az álláspontok között.
A dán és a grönlandi fél egyértelművé tette, hogy a sziget nem képezi alku tárgyát. A grönlandi politikai vezetés az elmúlt években következetesen hangsúlyozta, hogy a sziget jövőjéről kizárólag helyi döntések alapján lehet határozni. Grönland autonóm területként saját politikai intézményrendszerrel rendelkezik, míg Dánia szuverenitási kérdésként kezeli a felvetést. Európai részről is olyan nyilatkozatok érkeztek, amelyek szerint a kérdés nem kezelhető pusztán kétoldalú ügyként.
A vita az Egyesült Államokon belül sem találkozott egyértelmű támogatással. A Reuters és az Ipsos közös felmérése szerint az amerikaiak mindössze 17 százaléka támogatja az elnök Grönlanddal kapcsolatos törekvéseit, miközben a többség elutasító vagy bizonytalan. A kérdés így nemcsak külpolitikai, hanem belpolitikai szempontból is megosztónak bizonyult.
Grönland tehát túlélte a viking hadvezéreket, és most úgy fest, egy új korszak érdeklődésével néz szembe – ahol a fenyegetés már nem hosszúhajókkal érkezik, a hódítás pedig nem karddal, hanem nyilatkozatokkal kezdődik.
