A szén-dioxid-kibocsátás ellensúlyozására létrejött ún. karbon-ellentételezési projektek nagy része nem felel meg a fenntarthatósági kritériumoknak, annak ellenére, hogy azokat megbízható szabványokkal tanúsíttatták.
Az ellensúlyozási rendszerek hatástalanok, a vállalatok eltúlozzák a dekarbonizációs eredményeiket, a hatályos szabályozások pedig túl gyengék ahhoz, hogy gátat szabjanak ennek a gyakorlatnak.
Az ennek kapcsán végzett tanulmányokból kiderül, hogy a karbon-ellentételezési projektek valójában nem csökkentik a kibocsátásokat; ehhez szigorúbb monitorozásra és értékelésekre lenne szükség.
Karbonkredit programok a gyakorlatban
A vállalatok körében világszerte egyre inkább elterjedt a karbonkredit programok alkalmazása kibocsátásaik ellensúlyozására, hogy eleget tegyenek a kormányok dekarbonizációs nyomásának. Bár ez látszólag nyilvánvaló megoldásnak tűnhet azokban az iparágakban, ahol nehezebb a kibocsátások csökkentése, sokan nem monitorozzák és értékelik a rendszereket, vagyis nem biztosítják, hogy azok a várakozásoknak megfelelően működjenek és valóban ellensúlyozzák szén-dioxid-kibocsátásaikat.
Karbon-ellentételezési programok alatt olyan programokat értünk, amelyeket a vállalatok a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében vezetnek be különböző projektek révén, ahelyett, hogy a kibocsátást közvetlenül a forrásnál csökkentenék. Ezeket gyakran alkalmazzák azokban az ágazatokban, ahol a csökkentés kivitelezése nehézkes, például a légi közlekedésben és a gyártó szektorban.
Ilyen programoknak számítanak például az erdősítés a légkörből származó CO2 elnyelése érdekében, a regeneratív mezőgazdaság és a megújuló energiahasználat bevezetését célzó projektek. Az utóbbi években azonban egyre több jelentés született a karbon-ellentételezési programok globális kudarcáról.
A Compensate környezetvédelmi vállalat tanulmánya kimutatta, hogy az ún. természetalapú megoldásokat alkalmazó karbon-ellentételezési projektek 90 százaléka nem felelt meg a fenntarthatósági kritériumoknak. Ráadásul ezek közül a rendszerek közül sokat a Verra vagy a Gold Standard nemzetközi szabványok hitelesítettek.
A kudarc okai
A projektek kudarcának számos oka lehet: például a kibocsátáscsökkentések homályos előrejelzésekre támaszkodhatnak; a karbonkreditek közösségi konfliktusokat okozhatnak; az alapul vett kibocsátási értékek megbízhatatlanok vagy felnagyítják a kibocsátás ellensúlyozására tett ígéreteket; maguk a rendszerek kockázatot jelenthetnek az új erdőkre a projektek befejezése és a fejlesztők távozása után; illetve sok projekt a karbonkibocsátás ellentételezésén túl nem járul hozzá további klímahatások eléréséhez.
A karbon-ellentételezési programok világszerte alacsony sikeraránya egyben azt is jelenti, hogy egyes vállalatok túlzottan felértékelik a kibocsátások ellensúlyozására hozott intézkedéseik hatékonyságát. A Berkeley Egyetem Goldman Közpolitikai Iskolájának erdőtelepítési projekteket értékelő tanulmánya jelentős hiányosságokat tárt fel, többek között a hamis karbonkreditek kibocsátásának problémáját.
Számos vállalat erdősítési tevékenységeket folytat karbonkibocsátása ellensúlyozására, beruházásokat eszközölve az erdőirtási infrastruktúra környezeti hatásának csökkentésére, például megvárják, amíg a fák idősebbek lesznek a kivágásuk előtt, vagy korlátozzák a hektáronként kivágható fák számát. A kutatás során azonban fény derült rá, hogy sok projektfejlesztő krediteket generált még akkor is, ha semmilyen változás nem történt.
A karbon-ellentételezés piaca nagyrészt szabályozatlan, ami azt jelenti, hogy a szabványok betartását néhány független csoport felügyeli. A kutatók értékelték a világ néhány legnagyobb nyilvántartói – a Verra Verified Carbon Standard, a Winrock International és a Climate Action Reserve – által használt megközelítéseket a karbonkreditek biztosítására.
A csapat arra jutott, hogy az alkalmazott módszerek nem tartották be azokat az alapvető kritériumokat, amelyek biztosítanák, hogy a projektek valódi különbséget jelentsenek a légkör szén-dioxid szintjében. A projekt vezető kutatója, Barbara Haya a következőket gondolja erről: „Mindez a globális közösséget abba a tévhitbe ringatja, a valóságosnál többet teszünk ebben a rövid időszakban, amikor is drámaian csökkentenünk kell kibocsátásainkat, hogy megakadályozzuk a kiszámíthatatlan klímaváltozást.” Majd hozzátette: „Az ellentételezés félrevezető kifejezés – nem lehet »ellentételezni« a kibocsátásokat… Alternatív módszerekre van szükségünk a klímavédelem támogatására, mert a jelenlegi ellentételezési piac nem igazán működik.”
Ausztráliában is hasonló következtetésre jutottak a kutatók: megállapították, hogy a népszerű „ember által előidézett regeneráció” nem érte el a faállomány várt új mennyiségét a félreeső helyeken lévő erdőkben 2015 és 2022 között. A tanulmány 182 projektet értékelt a száraz és félsivatagi régiókban, és megállapította, hogy az erdős területek nagysága alig nőtt, sőt, az esetek majdnem 80 százalékában visszaesett. Az érintett projektek tehát nem csökkentették a kibocsátást, ahogy azt az ellentételezési rendszereket alkalmazó vállalatok ígérték, vagyis ezek a vállalatok nem csökkent a környezeti hatásuk. Érdemes megjegyezni, hogy 2023 júniusáig több mint 37 millió karbonkreditet bocsátottak ki, amelyek értéke 750 millió és 1 milliárd dollár között mozgott, és mindegyik azt ígérte, hogy egy tonna szén-dioxidot távolít el a légkörből. A tanulmány egyik szerzője, Andrew Macintosh szerint a karbon-ellentételezés valójában „szemfényvesztés”, a csalásnak pedig az adófizetők és a környezet issza meg a levét.
Miközben világszerte vállalatok ezrei folytatják a karbon-ellentételezési programok használatát a dekarbonizációs erőfeszítéseik támogatására, kevés történik annak biztosítására, hogy az ellentételezési projektek el is érjék a várt eredményeket. Sok vállalat túlzottan felértékeli dekarbonizációs eredményeit, és a szabályozási hiányosságai következtében kevés történik ennek megakadályozására. Noha több tanulmány is a projektek kudarcát bizonyítja, jelen állás szerint semmilyen változás nem történik a karbon-ellentételezési rendszerek kezelésében, ami biztosítaná a vállalatok tényleges karbonmentesítését.
Hungarian 